Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Jelenlegi hely

Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/web/striker/domains/www.striker.hu/html/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 70 sor).

BEVERNI A PATKÓSZEGET

Megint évfordulóhoz érkeztünk. Húsz évvel ezelőtt, 1997. decemberében hagyta jóvá a magyar országgyűlés az úgynevezett kulturális alaptörvényt, azaz a könyvtári, múzeumi és közművelődési szolgáltatásokról és feltételrendszerekről szóló jogszabályt.

 

Ennek a törvénynek az előkészítésére hívtak engem 1990-ben az akkori kulturális tárcához, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba. Volt olyan barátom, aki rossz néven vette ezt. „Mit gondolsz, egy MDF-es minisztériumba mész?” Nekem semmi bajom nem volt ezzel, sőt. „Most van demokrácia, most lehet demokratikus törvényeket hozni. Ki tudja, meddig lesz – ebben részt kell vennem, ezt akartam.” - mondtam neki.

 

Az én szakterületem a közművelődés volt, akkor még közművelődési törvényben gondolkodtunk, az 1976-os helyett.

 

Aztán készült egy széles véleményskálát bemutató kötet, de a szövegezést előbb egy elő-koncepcióval, a népfőiskolákra koncentrálva kellett elkészíteni, amire Mádl Ferenc miniszter zöld utat adott. S akkor jött az MSzP-SzDSz koalíciós kormány 1994-ben, s az MKM SzDSz-es tárca lett. Ők viszont nem akartak közművelődési törvényt, meg művelődési házakat sem, engem viszont meghagytak a közművelődési főosztály élén. Ettől kezdve nagy huza-vona kezdődött. Amennyire nem akarta az SzDSz ezt a törvényt, annyira akarta a szocialista, elsősorban a szakszervezeti oldal, ráadásul ők kizárólag a művelődési otthonokra akartak törvényt hozni, csupa közalkalmazottal, amit, fenntarthatatlansága miatt meg én nem.

 

Minden oldalról kértem szakembert a munkabizottságba, évekig dolgoztunk rajta, s egy idő után három-négy szakterület együttes törvényévé formálódott, hogy az országgyűlés valami kis figyelmet szenteljen a kultúra kérdésének.

 

1997-ben benyújtottuk a kormány elé a tervezett szöveget, és ősszel megkezdődött ennek az úgynevezett szakbizottsági vitája, azaz az országgyűlés Kulturális- és Sajtóbizottságának tagjai pontról-pontra végigmentek a szövegen. A törvény tárcafelelőseként rendszerint jómagam vettem részt a kormány képviseletében a vitákon.

 

 

Október 16-ikán azonban eljött az akkori kulturális terület vezetője, a kulturális helyettes államtitkár, s így ő mondta ki egy-egy disputa során a tárca-álláspontot. Ezen a napon reggeltől estig folyt a vita, későre járt, amikor a művelődési házakra, hivatalos nevükön a közművelődési intézményekre került a sor.

Az SzDSz egyáltalán nem kívánta ezeket megtartani, így javasolták, hogy azt a kifejezést, hogy „közművelődési intézmény” vegye ki a bizottság a szövegből. A tárcát képviselő helyettes államtitkár egyetértett ezzel, az elnöklő Vitányi Iván már teljesen fáradt volt, és a bizottság megszavazta ezt a módosítást.

 

Ekkor szakértőként szót kértem, és mondtam, hogy kötelességem a jegyzőkönyvbe rögzítetni, hogy ezzel a módosítással a több, mint 2200, önkormányzatok által fenntartott közművelődési intézményt ex lex állapotba hoz, tehát törvényen kívül helyez a bizottság s majdan az Országgyűlés, hiszen az önkormányzatoknak nem lesz jogalapjuk művelődési intézményeket fenntartani.

 

A bizottság elnöke, Vitányi Iván észbe kapott – lemondott a bizottság elnöki posztjáról, felállt és elhagyta az üléstermet. Nagy zűrzavar támadt, az SzDSz-es képviselők az asztal túloldalán félig állva kiabálni kezdtek velem, hogy milyen jogon szóltam hozzá. Az ülés vezetését a bizottság MDF-es elnökhelyettese, Zsigmond Attila vette át, azonnal berekesztve az aznapi ülést.

Részemről visszamentem a minisztériumba, és megírtam lemondásomat Magyar Bálint miniszternek, amit nyomban át is vittem a titkárságára. Le kellett mondanom, hiszen más álláspontot képviseltem, mint a kulturális szakterület vezetője.

 

A hirtelen keletkezett vihar két hétig tartott, ennyi ideig nem voltak ülések. Két hét múlva újra összehívták a Kulturális- és Sajtóbizottságot, ott ültem megint. Az elnök Vitányi Iván visszavonta a lemondását, az SzDSz visszahívta a bizottságból addigi képviselőit, és másokat küldtek helyettük. A bizottsági ülés pedig azzal kezdődött, hogy a legutóbbi pontról újra szavaztak, azaz meghagyták a szövegben a „közművelődési intézmény” kifejezést, vagyis valójában a művelődési házakat.

 

Decemberben az általunk javasolt szöveggel fogadta el az Országgyűlés a törvényt.

 

“Egy szeg miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Verd be jól azt a patkószeget!”

(Angol közmondás)