Diákok, riszpekt!

Bolond gazda az, aki a vetőmagját elkótyavetyéli. Aki másét, az pedig gonosz. Politikusként ilyenre kevesen vetemedtek, így támadt tragikus és megbocsáthatatlan éhínség Írországban s később Ukrajnában.
Az európai kultúra részévé vált magyarság történetében is az ifjúság lett a remény szinonimája, a változások idolja, a jövő vetőmagja. Sajnos a Fidesz első kormányzása óta módszeresen számol le az ifjúsággal. Elöregítette március 15-e ünnepségeit, gúnyolja a ’68-asokat, ’fülkeforradalommá’ silányította még az ifjúsághoz kétszáz éve kötődő fogalmat is.
Dicsőség a diákoknak, hogy végre feleszméltek, és felemelik szavuk. Az idősebb testvér kiáll a fiatalabbért, s hozzásegíti ahhoz, hogy az is merjen kiállni magáért. Egyetemista a középiskolásért, középiskolás a jövőjéért.
Ezt akartuk néhányan 1972. március 15-én, akkori gimnazistákként – hogy a jövő olyan legyen, amilyennek mi akarjuk. S hogy ezért ne kelljen elhagyni hazánkat.
Riszpekt, diákok!
S köszönet a rendőröknek, hogy vigyázzák útjukat, köszönet tanáraiknak, hogy nem fenyegetik őket.