Jelenlegi hely
EMLÉK
(A magyar nép zivataros évtizedeiből.)
„A társadalom demokratikus formája aktív és hozzáértő részvételt követel meg tagjaitól a közösség ügyeiben, helyi és nemzeti szinten egyaránt. Feltételezi, hogy megfelelően naprakész információkkal rendelkeznek annak érdekében, hogy képesek legyenek olyan átfogó jellegű ítéleteket hozni, amelyeket a választások megkövetelnek, és hogy a választások közötti időszakokban megőrizzék az éberségüket azok felé, akik kormányzásukkal nem uralkodnak felettük, hanem szolgálják őket. Egyre inkább nem pusztán a politikai folyamatokban követeli meg az éber és jól-informált részvételt, hanem annak terén is, hogy a közösség minél jobban tudjon alkalmazkodni az egyre összetettebb társadalmi és gazdasági körülményekhez. A demokratikus társadalomnak tehát szüksége van az események, valamint ezek hátterének és okainak világos és igaz bemutatására, az álláspontok és tájékozott bírálatok fórumára, melyek alapján az egyén és a közösségek kifejezhetik nézeteiket és kiállhatnak valamely ügyért.”
Abszolút egyetértek a sajtó és a köz kapcsolatának fenti definíciójával. Több, mint fél évszázada (!) fogalmazta meg így ezt, 1961-62. évi jelentésében egy, találják ki, melyik ország sajtóügyekért felelős királyi bizottsága (!) – ahogy ők mondják, a Royal Commission on the Press. Nehéz volt eldönteni, hová tegyem a felkiáltójelet, úgyhogy inkább mindkét helyre odatettem.
Teljesen véletlenül, egy eltörött olvasólámpa kicserélésekor került a kezembe a fenti meghatározást idéző vékonyka kötet (Martin D. Carter: An Introduction to Mass Communications, Macmillan and Co. Ltd, 1971), és ha már így esett, bele is olvastam – először azóta, hogy 1977. őszén ingyen elhoztam a londoni Szent Pál-székesegyház tövében meghúzódó kis könyvesboltból. Az ún. szovjet-típusú irányítási rendszer országaiból érkezett turisták és menekültek öt könyvet ingyen elvihettek ettől a terjesztőtől. A magam részéről ugyan se turista, se menekült nem voltam, épp úgy tettem, mint aki szabadon jár-kel a világban, elismerem, nem teljes sikerrel.
Az általam kiválasztott könyvek közül négy kommunikáció-elméleti volt, az ötödik pedig egy Károli-biblia, talán hogy támaszt keressek magamnak, hogyan folytassam szabad járásom-kelésem, miután szeretett szülőhazám konzulátusán épp elvették az úti levelemet.
Nagyon is vágytam a szabad sajtóra annak idején, meg az eszmék szabad áramlására, ahogy azt nevezték, nem tudományos-elméleti megközelítésből, hanem a mindennapokban. Úgyhogy szépen felsorakoztattam ezeket a könyveket a íróasztalom falfelőli szegélyére, és a napi híreket olvastam, meg levelek százait válaszoltam meg az otthoniaknak, és mindenekelőtt rengeteget beszélgettem kinti barátaimmal, akik közül többen a végén egyáltalán nem értették, miért ragaszkodtam ahhoz, hogy hazamegyek a hidegháborús Magyarországra.
„Nem azért jöttél el Magyarországról, hogy elfelejtsd, hanem hogy jobban megértsd.” – mondta ugyanakkor a legjobb kinti barátom, és igaza volt. Vissza akartam jönni, benne lenni, hogy egyszer mégiscsak szabad legyen.
Ki tudja, talán hasonló politikai szándékok működtették a Szent Pál-székesegyház tövében meghúzódó, a könyveket ingyenesen osztogató kis könyvesboltot is négy évtizeddel ezelőtt. Még sugározta adásait a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja, meg a BBC Word Service magyar nyelvű programja is. A Keleti Blokk vezetői határozottan elítélték tevékenységüket.
Hazatérésemkor befejeztem az egyetemet – azért rendőrségi eljárás közepette –, és utána újságíró gyakornok lettem.
„A sajtó a mindenkori hatalom eszköze.” – Hoppá. Ezzel a mondattal indult 1979-ben az újságíró iskolához kapcsolt tanfolyamom sajtó-tankönyve. Így hát ott is hagytam az egészet.
Most 2017-et mutat a naptár.
Magyarország útjait kormányzati politikai óriásplakátok szegélyezik, s ugyanezek az üzenetek ömlenek ránk a rádióadókból és a televíziós csatornákból, de még az internetből is. És azonos tartalmú szórólapokat dobnak be minden magyar háztartás levélszekrényébe.
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának demokrácia-irodája ez év november 7-én programot hirdetett meg a magyarországi objektív média támogatására, annak érdekében, „hogy elősegítse az objektív információk elérhetőségét a köz számára fontos helyi és globális ügyekről”, ahogy azt írják. Már nem kell elmenni a Szent Pál-székesegyház tövébe, itt van előttünk a képernyőn: https://www.state.gov/j/drl/p/275396.htm
Na most, kedves Hérakleitosz, hogy is van ez a kétszer ugyanabba a folyóba lépéssel?