Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Jelenlegi hely

IDŐHUROK - NAPLÓK 1977-2017. szeptember 18.

(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)
 
 
 
 
Édua ott ült a Gépnél, nézte az üres képernyőt, de egészen nyugodt volt. Egy pillanatig sem érezte a szakítást - tudta, hogy valahol, valamiképpen megtalálja a történet folytatását.
 
- Mit gondolsz Pluto, hogyan keresgéljünk? Van kedved hozzá? - kérdezte játék-gekkójától. - Milyen nap is van ma? Szeptember 18-ika, akkor talán keressünk rá erre, elvégre ez egy napló.
 
És beütötte a Gépbe ezt a dátumot pontosan olyan formátumban, ahogy az az eredeti szövegben volt, de persze tudta, hogy ezzel csak annyit ér el, hogy kijön minden aznapi újságoldal azon a nyelven. Megállt a keze a levegőben,és aztán úgy is hagyta a beírt szöveget, ahogy volt, csak átállt klaviatúráról diktálásra.
 
- Sétáljunk egyet, Plutókám! - a vállára tette a gekkót, és elgondolkodva elkezdett körbesétálni a vezérlőhelyiségben.- Ez egy jó kis játék, tudod? Kitalálni valakinek a gondolkodását, beleélni magunkat a világába. Tudod kicsikém, ez egy igazi hermeneutikai probléma, így mondták a filozófusok régen ott a Földön. Nem is tudtad, hogy én ilyen okos vagyok, ugye? Dehát itt a nagy semmiben, ami persze tudod, egyébként a Nagy Egész, végig kell ám gondolni az ilyesmit! És mert te se, meg én se születtem okosnak, olvastam ám egy csomó filozófiát is, csak veled nem könnyű azért dialógusokba bonyolódni! Na nem akartalak megbántani, bocsika!

És egy hatalmas puszit adott Plutónak. Szorosabbra húzta lófarkát, megigazgatta a pólóját meg a nadrágját és leült lótuszülésbe a földre - milyen jó ez a mesterséges gravitáció! - aztán maga elé tette kedvencét, és légzőgyakorlatba kezdett. Alig telt el negyed óra, kis mosoly ült ki a szája szélére. Ráhunyorított Plutóra.

- Kedveském, hát nem emlékszel arra a filmre, amit együtt néztünk meg? Hogy én milyen buta vagyok!

 
Felpattant, odaállt büszkén, csipőre tett kézzel a Gép elé, és jól odamondta neki, hogy "szeptember 18", aztán meg a film készítőjének a nevét, ahogy azt ott a feliraton látta.
 
Egy fénykép jött elő, fiatal szakállas férfit szorongatott meg két rendőr, akik szintén ugyanaz a férfi voltak, (!) csak idősebb korában. Az volt a kép címe, hogy "Időhurok". És a dátuma szeptember 18. volt persze. De valaki másnak a fotója volt, csak ugyanazon a blog-oldalon, ahol eddig a napló. 
 
- Időhurok! Te magasságos ég! - kiálltott fel a lány.- Hát persze, hiszen végig oda-vissza járunk az időben!
 
Megnézte az aznapi híreket ugyanazokon az oldalakon, ahonnan az a kép volt. Volt valami tüntetés aznap, Édua belehallgatott-belenézett - mert a fordítás automatikusan lent futott - arról beszéltek a mikrofonnál 2017.szeptember 18-ikán, hogy már nem mernek nyiltan beszélni az emberek, mert félnek, hogy bajuk lesz belőle.
 
- De hiszen ezért hagyta abba a naplóírást, napra negyven évvel korábban!
 
Édua gyorsan lecsapta az egész berendezést, kikapcsolt minden programot és nagy hirtelenjében még a Gépet is szundiba vágta.
 
- Időcsapda! - mondta magának.- Jó lesz vigyáznom ezzel.