Könyvheti dedikálás - új kötettel

RECENZIÓ - a KELLO-tól

Szokatlanul sokáig, közel húsz esztendeig húzódott ama bizonyos "belső tél", amely alatt íródtak a magát (talán a perzsa szúfi poéta, Szádi után) Sadinak nevező költő versei. Ezekből szemezgethetünk, ha fellapozzuk tintakék borítóba kötött, karcsú könyvét, amelyben kronológiai sorrendben kaptak helyet a nagyrészt magyarul, kisebb részt angolul íródott költemények. Ahogy sorai formailag finomodtak, cizelláltabbak lettek a múló idővel, úgy csitult korai írásainak lázadó, tagadásba hajló keserűsége csendes melankóliává, belső csüggedéssé: "oly feladat vár még / rám / s még kutatom, vajon / önkény, vaksors / csak a véletlen / vagy épp a Te munkád / volt ez az olykor / túl szigorú / áldás // Vársz még rám / odafönn? / Üres szívvel / nem vennél úgyse magadhoz / ez a sorsom" A kötet a huszadik század második felének kevéssé ismert magyar lírája iránt érdeklődők figyelmére számíthat. "www.kello.hu minden jog fenntartva"