Jelenlegi hely
NAPLÓ - 1977. szeptember 4-5.
(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)
NAPLÓ
"London, Chrisnél Szeptember 4‑5 között 0h30‑kor
Első éjszakám itt.
Saját szobám van és galérián alszom 2 méter magasan, felettem egy méterre a plafon, körülöttem a könyveim, már elég sok, meg az írásaim, amik lassacskán szaporodnak.
Ilyen jó helyen talán még nem laktam. Most láttam Chris első filmjét ami kb. 20 perces. Ahogy elhagyta Londont és egy sátorban letelepedett a feleségével és a kislányával Írországban. Gyönyörű film, Pink Floyd zenével. Sok kép hasonló a mieinkhez, a víz, a fák, az ásó, a falevelek, a köd, a kő, a kisgyerek – egész sor hasonlóság, csak ezek szebbek.
És megdöbbentő a második jelentés azonossága. Az első, a hely megkeresése azonos, a második pedig a másik, aki ott ül Chris filmjében a naplementénél és aki nem ül ott az én padomon – hát még ezt is meg kell találnom – a megfelelő hely és a megfelelő pár, talán ennyi az egész.
Remélem, jó úton vagyok.
Jó éjszakát!"
----------------------------------------------------
- Ezek szerint filmeket is csinált – szólt hátra Paulnak a lány.
- Tessék? – kérdezett vissza a srác, aki ezúttal kicsit erősített a vezérlőfotelek mögött.
- Azt mondom filmeket is csinált! – mondta Édua, és máris pörögtek ujjai a klaviatúrán a keresőben. – Csak tudnám, mivel keressek rá.
- Na várj! – húzódott mellé Paul – Ebben jó vagyok. Mutasd a szöveget!
A fiú gyorsan bemásolta a keresőszavakat: „víz, fák, ásó, falevelek, köd, kő, kisgyerek, Pink Floyd, pad”.
- A Pink Floydot nem a saját filmjéről írta – figyelmeztette a lány.
- Mindegy, ugyanaz a kor, és lefogadom, hogy valamelyik filmjükhöz használtak azt is.
Azt mind a ketten tudták, hogy a kereső a szavakat kérésre „lefordította” képelemekre egy tárgy-felismerő alprogram segítségével. Garmadával jöttek be az 1970-es évek amatőrfilmjei a képernyőre – Pink Floyd zenére dögivel.
- Várj csak, mit mondtál, milyen nyelven írta az a fazon eredetileg a naplóját? Mert ezzel a lefordított szókészlettel nem megyek semmire, angolul ez így megtalálhatatlan. Szóval? – nézett rá kérdőn Paul.
- Magyarul – felelte a lány.
- Hmm. És tudsz nekem valami magyar szót mondani, amit a feliratokba be szoktak rakni?
Édua tanácstalan volt.
- Várj, tudok jobbat! – mondta Paul és máris rákeresett a magyar ABC-re. – Sok nyelvben vannak speciális betűk, hátha ebben is akad. Látod, ugye?
Paul rámutatott a hosszú ékezetes magánhangzókra a képernyőn megjelenő betűsorból – és máris bemásolta őket a már kapott filmhalmaz keresőjébe.
- Na látod! – bökött rá büszkén a képernyőre. – Az „197*, víz, fák, falevelek, köd, kő, kisgyerek, Pink Floyd, pad + ékezetes magánhangzó” halmaz csak egyetlen találatot hozott ki.
- Touché! Zseni vagy, bajnokom – mondta a lány – megnézzük? Jaj, bolond!
Mert a fiú csak jól megpörgette a pilótaszékben Éduát, és már ott se volt. A lány lefékezte magát és kicsit helyresimította szétlibbent hajtincseit. Megigazította a pólóját is, és rákattintott a film elején arra a bizonyos megtalált, ékezetes címszó-linkre, ami úgy nézett ki, hogy „VÁROS”, és elkezdte nézni a filmet.
- Na – mondta magának elégedetten – most már a nevét is tudom.