Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Jelenlegi hely

NAPLÓ - 1977. szeptember 4-5.

(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.) 
 
 
 
NAPLÓ
 
"London, Chrisnél             Szeptember 4‑5 között 0h30‑­kor
 
Első éjszakám itt.
Saját szobám van és galérián alszom 2 méter magasan, felettem egy méterre a plafon, körülöttem a könyveim, már elég sok, meg az írásaim, amik lassacskán szaporodnak.
 
Ilyen jó helyen talán még nem laktam. Most láttam Chris első filmjét ami kb. 20 per­ces. Ahogy elhagyta Londont és egy sátorban letelepedett a feleségével és a kislányával Írország­ban. Gyönyörű film, Pink Floyd zenével. Sok kép hasonló a mie­inkhez, a víz, a fák, az ásó, a falevelek, a köd, a kő, a kisgyerek – egész sor hasonló­ság, csak ezek szeb­bek.
 
És megdöbbentő a második jelentés azonossága. Az első, a hely megkeresése azonos, a második pedig a másik, aki ott ül Chris filmjében a naplementénél és aki nem ül ott az én padomon – hát még ezt is meg kell találnom – a megfelelő hely és a megfelelő pár, talán ennyi az egész.
 
Remélem, jó úton vagyok.
Jó éjszakát!"
 
 
 
----------------------------------------------------
 
 
- Ezek szerint filmeket is csinált – szólt hátra Paulnak a lány.
- Tessék? – kérdezett vissza a srác, aki ezúttal kicsit erősített a vezérlőfotelek mögött.
- Azt mondom filmeket is csinált! – mondta Édua, és máris pörögtek ujjai a klaviatúrán a keresőben. – Csak tudnám, mivel keressek rá.
- Na várj! – húzódott mellé Paul – Ebben jó vagyok. Mutasd a szöveget!
 
A fiú gyorsan bemásolta a keresőszavakat: „víz, fák, ásó, falevelek, köd, kő, kisgyerek, Pink Floyd, pad”.
 
- A Pink Floydot nem a saját filmjéről írta – figyelmeztette a lány.
- Mindegy, ugyanaz a kor, és lefogadom, hogy valamelyik filmjükhöz használtak azt is.
 
Azt mind a ketten tudták, hogy a kereső a szavakat kérésre „lefordította” képelemekre egy tárgy-felismerő alprogram segítségével. Garmadával jöttek be az 1970-es évek amatőrfilmjei a képernyőre – Pink Floyd zenére dögivel.
 
- Várj csak, mit mondtál, milyen nyelven írta az a fazon eredetileg a naplóját? Mert ezzel a lefordított szókészlettel nem megyek semmire, angolul ez így megtalálhatatlan. Szóval? – nézett rá kérdőn Paul.
- Magyarul – felelte a lány.
- Hmm. És tudsz nekem valami magyar szót mondani, amit a feliratokba be szoktak rakni?
 
Édua tanácstalan volt.
 
- Várj, tudok jobbat! – mondta Paul és máris rákeresett a magyar ABC-re. – Sok nyelvben vannak speciális betűk, hátha ebben is akad. Látod, ugye?
 
Paul rámutatott a hosszú ékezetes magánhangzókra a képernyőn megjelenő betűsorból – és máris bemásolta őket a már kapott filmhalmaz keresőjébe.
 
- Na látod! – bökött rá büszkén a képernyőre. – Az „197*, víz, fák, falevelek, köd, kő, kisgyerek, Pink Floyd, pad + ékezetes magánhangzó” halmaz csak egyetlen találatot hozott ki.
- Touché! Zseni vagy, bajnokom – mondta a lány – megnézzük? Jaj, bolond!
 
Mert a fiú csak jól megpörgette a pilótaszékben Éduát, és már ott se volt. A lány lefékezte magát és kicsit helyresimította szétlibbent hajtincseit. Megigazította a pólóját is, és rákattintott a film elején arra a bizonyos megtalált, ékezetes címszó-linkre, ami úgy nézett ki, hogy „VÁROS”, és elkezdte nézni a filmet.
 
- Na – mondta magának elégedetten – most már a nevét is tudom.