NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA 1920-1938-1944-2017

Holnap, 2017. június 4-ikén ünnepi beszédet fogok mondani a trianoni döntés emléknapján lakóhelyemen, Nagymaroson.

A múlt ne álljon a jövő útjába.
 

Felelősek vagyunk a jelenért és a jövőért.

Vállalnunk kell azonban a múlt megértését. Összetettségét ne egyszerűsítsük kényünkre-kedvünkre.

Adorján Ferenc, anyai nagyapám, a sátoraljaújhelyi vasútállomás állomásfőnöke négy év világháborús flottaszolgálat után soha többé nem mehetett vissza családjával -  Irma nagyanyámmal és jövendőbeli, akkor kislány anyámmal - otthonába, mert a sátoraljaújhelyi vasútállomás a trianoni határ túloldalára esett. Mindenük ott maradt.

Szűk két évtizeddel később anyám és apám már Amerikába emigráltak, amikor az I. bécsi döntés nyomán a korábbi magyar területek egy része visszakerült. Itt a kezemben a levelezőlap, amit örömében nagyanyám azon nyomban postára adott nekik. Az itt kitakart családi beszámolónál fontosabb volt neki maga a nagy hír:

"Drágáim!
Nagy nagy szeretettel köszöntelek Benneteket a mai napon a megnagyobbodott édes Magyar hazánkból, a jó Isten adjon mindnyájunknak - akik jönnek és akik itthon vannak - egy szebb boldogabb jövőt!"

Nem teljesülhetett a vágya. Sokszáz honfitársával együtt 1944-ben őt is a pusztulásba vitték arról a miskolci főpályaudvarról, amelyiknek állomásfőnök-helyettese saját férje, a Horthy-flotta egykori büszke fregatt-kazánparancsnoka, a nagyapám volt.

A Nemzeti Összetartozás Napján ezzel a múlttal nézek én szembe.

A historia eszköz, nem bíró - mondta Madách Imre.