SZÜLETÉSNAPOMRA 2.0

Hatvannégy éves lettem én –

nem meglepetés e költemény

   kicsi

   kecse

hazudnék, hogyha énnekem

sanyarú lett volna életem

   maga-

   maga.

Hatvannégy nekem is elszelelt

s nem a pénz, aki lábrakelt,

   az ám,

   Hazám!

Lett biz belőlem oktató,

golyóstollat is koptató

   serény

   legény.

S ha lettem is, eltanácsolt

hát engem is az egyetem

   fura

   ura.

Ok nincs, csak tűnjek már tova,

tűrjek már ismét ostoba

   kapott

   pofont.

A hont védik folyt’ ellenem

nem kell nékik a szellemem

   heve

   s nevem.

Ám, míg a szóhoz értek én,

tanítok majd e féltekén

   magyar

   agyat.

Ha nem is örül cárovics,

oktatnak tovább mások is

    mit is –

    fityiszt!

Egész népünk ha elbutul.

ki lesz már bármit konokul

   javí-

   tani?

2017. november 29.                                       Sadi