Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Blog

NYUGGER FOCI

Fiaim tiltakozása ellenére végignéztem a legutóbbi európai kupaforduló magyar meccseit. Ők nem tágítottak a képernyőtől az EB alatt, és ez lesz a riói olimpiával is, de valamiért nem akarták, hogy megnézzem ezeket a mérkőzéseker. Bennük még nem alakult ki ez az adys önostorozás, hogy focipályán is nézzék-lássák a vátesz évszázados állításának igazát: „Így állva, várva vagyok egészen magyar.”
 
Futva persze, ha váratlanul egy jó labdát kapok, bizony meghúzódhat a combom, vigyázni kell. A nyugdíjasokat folyton figyelmeztetik is: vigyázni kell a hirtelen mozdulatokkal!

Húsz éve

Húsz éve, sőt kicsit régebben, egy vándorgyűlésen vettem részt. Sőt, én mondtam a zárszót, hiszen tőlem, az akkori kulturális minisztériumi főosztályvezetőtől várták a művelődési házak, közművelődési civil szervezetek és népfőiskolák ott megjelent képvislői, hogy valami biztatót mondjak a jövőről.

A beszédben elmondtam tehát, amit feladatomból adódóan ígérhettem - hogy lesz kulturális-közművelődési törvény, mégpedig olyan, ami fenntarthatóvá teszi sokezer közösségi színtér megmaradását.

Sokadik pecsét

„hogy magunkat morálisoknak is tartsuk,
ahhoz még nagyon sok hiányzik.
Az erkölcsiség eszméje ugyanis
 még a kultúrához tartozik”
 (Immanuel Kant)
 

Verseskötetem az Írók Boltjában

Jelezték, hogy elfogyott az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45.) Belső tél című verseskötetem. A napokban leszállítottam néhány példányt, így ismét kapható lesz.
Ha elfogyna, bárki szólhat, írhat nekem.
 
 

Meghívás habilitációs előadásaimra

2016. február 19-iki hír: a mai napon megkaptam az itt csatolt meghívót, melyből így megtudtam, hogy február 26-ikán 10:00 órára tűzte ki az ELTE PPK habilitációs előadásaimat.
Minden érdeklőt szeretettel várok - szándékom szerint két jó előadással.
 

Az Írók Boltjában

Holnaptól lesz kapható az Írók Boltjában - 1061 Budapest, Andrássy út 45. - az eredetileg 2014. szeptemberében habilitációra az ELTÉ-re benyújtott tanulmánykötetem lektorált kiadása. Maróti Andor legújabb könyvével kerül a kirakatba.
Most jött a hír, hogy ugyanott a verseskötetemből is fogyott, de még van, aki keresné, az itteni borítók alapján találhatja meg.

A szomorúság diadala – a Golden Globe díjra

A magyarság legnagyobb művészeti diadala immár másodszor maga a tragikus önmeghasonlás.
 
„Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában”
 
A magyar Himnusz alcíme szerint a magyar nép zivataros századait idézi meg, de addig-addig énekeltük, hogy további önbeteljesítő jóslattá vált, melyet a XIX.- és XX-ik századokban is sikerült kis híján maradéktalanul megvalósítani. Tovább énekeljük, s erős hatalmi törekvés van arra, hogy ez az önpusztító hagyomány a XXI. században is folytatódjon.
 

Élethossz és tanulás

Művelődésfilozófia vizsgáztatás közben jöttem rá.

Eposz és démosz

Leleményes Odüsszeuszként próbálunk hajózni még néhányan e honban, hogy Szküllák és Kharübdiszek el ne ragadják a hajónkat, s juthassunk át a holnapi létbe – méghozzá úgy, hogy valamicskét hozzá is rakhassunk a közöshöz.
Ez utóbbi különösképp bántja az égiek orrát. Le-lecsapnak mindenre, minek oszlopi közt bemutathat valamit a tehetség, így nincs választás: Küklópszok, Kirkék vagy rosszabbik esetben Kalüpszók szigetén kötheti ki hajóját immár bárki, aki alkot és művét bemutatni kívánja. Jobbik eset még nincs, pedig készül az is nagyonis már.

December 27.

Ez a nap nálunk mindig is középső nővérem születésnapja volt. Nyolc éve már csak megemlékezhetünk róla. Mi Panninak hívtuk, mások Ancsának vagy Annának. Küzdő és kritikus ember volt, alapos és alaposságot követelő. Biológiát és kémiát tanított, előbb általános iskolában vidéken, majd Pesten szakközépiskolában s végül Újpesten gimnáziumban. Rengeteget olvasott, a világirodalom nagy részét, de nekem csak azt adta oda, ami szerinte nekem való volt.

Apus

Nagyapám neve a családban Apus volt. Kicsit megfelejtkeztem a születésnapjáról, s ezt ő mindig is nehezményezte, mondván, hogy rendben van ez a nagy karácsonyi készülődés, dehát azért őróla se kellene megfeledkezni. Mert december 23-ikán született, s így efelett mindig átsiklott a család, most én is. Ő maga rendszerető, az ügyeket kézben tartó ember volt, nem tehetett róla, hogy már ő is slampos bürökráciába született. Ennek egyik példája ez a székesfőváros tanácsa által kiállított, budapesti illetőségét bizonyító okirat 1915-ből, épp 100 évvel ezelőttről.

Hazám

Európa védőbástyája vagyunk, ezen az eszmén nevelkedtünk. Az egri csillagokon és Szondi két apródján. S azon - ahogy Vörösmarty írta - hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely.
E szent eszmék találkozási pontján élünk. Oda vetődtem a minap, ahol e két nemzeti gondolat a magyar valóságban összefut: a budapesti Szondi és Vörösmarty utcák kereszteződési pontjára. A gyönyörű késő őszi napsütésben felnéztem hazám és szülővárosom egére, és ez a bástya magasodott előttem.
A reménytelenség és önmagába zárkózás bástyája. A kiúttalanság és a kitérdekel, szarok rá bástyája.

Mégis hagyjuk, hogy így legyen

Ma reggel kimentem a kertembe, és ezt találtam. Itt van ami eszembe jutott róla - talán a színe miatt:
 
Mégis hagyjuk, hogy így legyen
 
Bródy Jánosnak szomorú para-frázis
 
 
Jól látom, hogy nyílik még a sárga rózsa?
Úgy látom, hogy hallgattunk a hazug szóra.
Jól látom, hogy mindig mindent megbocsátunk?
Úgy látom, hogy megtagadtuk minden álmunk, minden álmunk.
 
Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem.
Virág is van, te is megvagy, mégis hagyjuk, hogy így legyen..

Oldalak