Én már csak kölcsönbe veszek szavakat,
ha adtok egy párat, megköszönöm.
Rögtön az első: adjatok „jövőt”.
És akkor végre a „múltat” visszaadom –
nem kell már, hiszen majdnem összenyom.
A „jelen” az itt ül a polcon és jön velem, bárhova is,
de nagyon üres. Tudtok-e kölcsönbe, nem is tudom,
mi kéne belé – túl hosszú szavakat nem ért szinte senki.
Talán „bőr a képen”, abból kéne kicsi. Meg olyan is,
hogy „segg” meg „száj”, mert ez nekem nem jön össze.
