ADJATOK NEKI EGY INTÉZETET

Tudják mi ez a 404-es felirat, ahová ez a link vezet? Hát a mai napon ez az a Stratégiai Tanulmányok Intézet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen keretein belül, tehát itt https://sti.uni-nke.hu/ van az az intézet, amit meg nem erősített hírek szerint Pröhle Gergely fog vezetni. Ha így lenne, tudom, hogy képes lesz erre a feladatra.

Onnan tudom, hogy remek közigazgatási államtitkár volt 1998-tól a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szervezete élén. A jó vezető egymaga is tudni fogja, kié a jó stratégiai tanulmány és kié nem, ahogy tudta, hogy ki a jó művész és ki nem. Ez utóbbit annak idején magam is megtapasztalhattam, mikor ugyanazon év, tehát 1998. őszén az általam épp indítás alatt álló londoni Magyar Kulturális Központ első igazgatójaként kaptam faxon egy listát Pröhle Gergely közigazgatási államtitkártól – ahogy, feltételezem, a többi külföldi magyar intézet vezetője is – miszerint itt sorolják fel bizonyos művészek nevét, s amelyik intézetvezető őket hívja meg, az arra fog pénzügyi támogatást kapni, aki másokat, arra nem.

Remek művészek voltak a listán, sokuk munkásságát jól ismertem, semmi kifogásom nem volt ellenük. Csakhogy ezt a politikai módszert a létezett szocializmusban egyszer már jól megutáltam – amikor is egy adott év április 4-én, augusztus 20-án és november 7-én lényegében ugyanazok a politikailag megfelelő, egyébként ugyancsak remek művészek haknizták körbe az országot, kitüntetéseikhez arányosított gázsikért. Azt hittem, ilyen minisztériumi lista már nem lesz, de 1998. őszétől újra lett.

S eljött 1999. nyara, ahol a külföldi magyar intézetek igazgatóinak ő, a közigazgatási államtitkár tartott eligazítást. Ekkorra már hazaküldettem több száz példányt abból az angol nyelvű kézikönyvből, amit egy angol és egy magyar szerkesztő-társsal készítettünk el a magyar kultúráról és intézményrendszeréről 416 oldalban a brit Visiting Arts ország-profil sorozata keretében, az ő támogatásukkal.

„Kellene egy kézikönyv a magyar kultúráról – mondta váratlanul felém nézve Pröhle Gergely államtitkár, s folytatta – és hát itt van a Striker Arts Directory-ja, de kell-e nekünk a Striker Arts Directory-ja?

Csend lett, hiszen költői kérdésnek szánta. Hát, mint kiderült, nem kellett. A minisztérium külső raktárában teljesült ki a sorsuk, bennük ezernyi magyar kulturális intézmény és képzőhely elérhetőségével és produkciós kapacitásával – színpad méret, férőhely, kiállító helyiségek méretei, stb. – melyeket majdani nemzetközi kapcsolat-építő munkájukhoz közel egy éves munkával összegyűjtöttünk.

De a nagyobb baj az, hogy azóta sem született meg hasonló kézikönyv vagy adatbázis a magyar kultúráról.

Mert – ahogy azt most is jól láthatjuk – nem arról volt és van megint szó, hogy lenne egy megoldandó feladat, és keresnek rá egy megfelelő embert. Hanem arról, hogy van egy mindenre alkalmas ember, akihez keresnek valami addig 404-es, nem is létező, meg sem fogalmazott feladatot. És erre, mint azt az elején írtam, tökéletesen alkalmas lehet Pröhle Gergely.