EGY KISBABA JÖVŐJÉÉRT

A mai, sebtében összehívott tüntetésen való részvételemet annak a kisbabának ajánlom, akivel a Kossuth tér egyik padjára telepedett le pihenni anyukája. Ott aludt rajta kapucnis kezes-lábasában, zavartalanul. Ki-ki óvatosan állt fel körülöttük a padra, nehogy bajuk, főleg neki nehogy baja essen.

Részt vettem, vagy ahogy szoktam mondani, odavittem magam, hogy eggyel többen legyünk. Mert ha nem megyünk oda, ha nem tesszük oda magunkat, csak a sült galambot várjuk.

 

Ez a tüntetés a jogállamiság helyreállításáért zajlott. Számomra minden helyszíne ehhez kötődő stációt idézett fel.

A Markó utcai főügyészségnél kezdtük, félig átellenben azzal a bírósággal, ahol az első Fidesz-kormány által ellenem elkövetett törvénysértést sikerült (hétéves) perben helyre raknom. Utána elvonultunk a Szalay utcai minisztérium, az MDF-kormánynál kezdett köztisztviselői pályafutásom helyszíne előtt, ami már SzDSz tárca volt, mire a CXL. kulturális törvényt kidolgoztuk. Kiértünk és várakoztunk a Kossuth téren, a felsorakoző rendőrök előtt. Ott, ahol bent voltam, amikor ezt a törvényt, mely máig hatályos, megszavazta az Országgyűlés. A Fidesz képviselői egy emberként ellene szavaztak. Láthattam.

 

És végül a többi tüntetővel megpróbáltunk minél közelebb kerülni az egykori Nagy Imre szobor terecskéjéhez, ahol a beszédet lehetett hallani. Ott volt az a házasságkötő-terem, ahol olyan sikeresen újra kezdtem az életemet, hogy az úgyszintén hatályos.

 

A jog közéletünk és magánéletünk rendje. Nem engedhetjük meg, hogy cinikusan átnyúljanak fölötte - fölöttünk. Visszafelé menet elköszöntem a pihenő kisbabától.

 

Jobb jövőt érdemel, mint a mi mostani jelenünk.

 

(Fotók: Striker Sándor)