HÜMMÖGŐ

Mint bújó madárka a téli sötétben

meghúzódva csendben, félve, csak hogy éljen

Mint magányos szarvas, büszke fejét hajtva

meg sem moccan, épphogy fák között elférjen

Mint pihenő tölgyfa, jobb időkre várva

várva-várunk itt-ott, egymásra vigyázva

Jó szavak pihéi hullnak innen-onnan

Mikes Kelemenek itthon maradottan.

Begubózott hangok talán még kitörnek

jobb idők, ha jönnek, de nem könnyen jönnek

De jó lenne mégis velük szembenézni

ami még megmaradt, jottát sem engedni

Tralala tralala, magunkra maradtunk

emberség-őrzőnek végpontra jutottunk.

x x x

Kedves kedvetlen szót kinek is küldeni

mesebeli reményt minek is ültetni

olyan idők járnak,

lenni kell csak, lenni.  

Sadi