IDE KÉNE EGY CÍM

Én már csak kölcsönbe veszek szavakat,

ha adtok egy párat, megköszönöm.

Rögtön az első: adjatok „jövőt”.

És akkor végre a „múltat” visszaadom –

nem kell már, hiszen majdnem összenyom.

A „jelen” az itt ül a polcon és jön velem, bárhova is,

de nagyon üres. Tudtok-e kölcsönbe, nem is tudom,

mi kéne belé – túl hosszú szavakat nem ért szinte senki.

Talán „bőr a képen”, abból kéne kicsi. Meg olyan is,

hogy „segg” meg „száj”, mert ez nekem nem jön össze.

Visszaadom, higgyétek el. Minden szót, amit manapság

a képembe löknek. Még itt tartom őket becsomagolva,

van, amelyik ki akar jönni, de nem árulom el.

Néma vagyok, de várom a szavakat – és ha lehet,

hát olyanokat, amiket mindnyájan értünk.

Értünk.

2018. október 3.

Sadi