A JOG VÉDELMÉBEN

"jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk”

Ezzel a mondattal védik meg jogaikat a hatalom által elkövetett törvénytelenségek közepette a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói. Hiába állítja a hatalom, azaz a "modellváltás"-nak nevezett fából vaskarikát - közpénzből magánegyetemet - kifaragó minisztérium, hogy "Az alapítvány kuratóriumának alapítói kijelölésére a jogszabályi rendelkezések betartásával került sor”. Ez mellébeszélés, hiszen valóban lehet alapítványt és kuratóriumot törvénnyel létrehozni, ezt nem is vitatja senki - azonban az alapítvány kuratóriuma nem lépheti túl törvényes hatáskörét. A feltételekről kell gondoskodniuk, a tartalomba nem szólhatnak bele. Sem alapító törvényük, sem a nemzeti felsőoktatási törvény szerint.

De beleszóltak, és ezzel egyszerre két törvényt is megsértettek. Az SzFE hallgatói így a törvénytelenségek közepette jelenlétükkel védik meg saját törvényes jogukat a tanuláshoz, anélkül, hogy a törvénytelen körülményeiket  szentesítenék.

Ismerős, nagyon ismerős álláspont ez nekem egy olyan hatalommal szemben amely önmagát nem szerette diktatúrának hallani, hiszen saját maga szerint demokrácia volt. Nem nemzeti, de népi.

Akkor történt valami igencsak hasonló velem, amikor 1979-ben, egyetem utáni első állásomban újságíró gyakornokként egy munkaidő utáni tanfolyamot írtak elő számomra. Ezt az újságíró tanfolyamot Pais Gábor, az MSzMP budapesti sajtó- és agítprop titkára tartotta.

Felkészülten mentem az első órára. Így amikor odaért hozzám a jelenléti ív, jeleztem, hogy szólni akarok. Pais Gábor megkérdezte, mit akarok mondani.

- Ismereteim szerint a Munka Törvénykönyvében az van, hogy senki sem kötelezhető tanfolyamra munkaidőn túli időpontban. - mondtam.
- Akkor megtagadja a részvételt a tanfolyamon? - kérdezte Pais nem is kissé fenyegetőn.
- Nem - válaszoltam a magam számára is meglepő módon nyugodtan. - Én mindig itt leszek a tanfolyamon, de a jelenléti ívet nem írom alá.

Hajrá SzFE hallgatók! Nekem is csak akkor látszott soha véget nem érőnek az a nem-vagyok-én-diktatúra.  De nem lett az.