MAGYARORSZÁG ’22 – A VÁLASZTÁSI SAKKJÁTSZMA

A ko(O)rm(b)ánnyal szemben álló oldalon sok okos gondolat is elhangzik másfél évvel az esedékes országgyűlési választások előtt. Amik persze csak addig esedékesek, amíg a mai vezetés, a ko(O)rm(b)ány nem érzi úgy, hogy bármit is kockáztat a választások megtartásával.

A sakk egy szerencsejáték, – írta Karinthy Frigyes – a szerencse már ott kezdődik, hogy kivel ül le az ember sakkozni.

Ez most is így van. A 2020-as ellenzék kormányra kíván jutni, tehát elkezdte a választási sakkjátszmát a mai Fidesz ko(O)rm(b)ánnyal. Erre-arra buzdítják az ellenzéket tehát okos írásokban, és politikusaik is nyilatkoznak következő lépéseikről.

Ez vicces. Nem ismerek sakkozót, aki előre elmondja lépéseit ellenfelének. És olyan konzulensekről se hallottam, akik az ellenoldalnak is elmondják javaslataikat.
 

Meg hát ez egy másfajta sakk, mint amit korábban vagy másutt tanultunk. Átírták a szabályait. Az egyik legfontosabb új szabály, hogy az ellenzéki oldal nem láthatja a ko(O)rm(b)ány-oldal lépéseit, csak amikor már megfogta a saját válaszlépés-bábuját, még akkor is, ha ellenfele lépése láttán másik figurával lépet volna. Így tulajdonképpen azt sem látja, hogy a ko(O)rm(b)ány oldal mint sakkjátékos esetleg többet is lépett.
 

A második fontos szabály-változtatás, hogy minden leütött ko(O)rm(b)ány-oldali bábu azonnal visszahelyezhető a következő lépésükben. További új elem, hogy a tisztjeik többfunkcióssá váltak – a bástya mozoghat futárként és ugorhat lóugrásban, ahogy éppen a helyzet kívánja. Ugyanilyen helyettesítő funkciót kapott minden huszár és futó is az ő oldalukon, tehát azok akár bástyaként is mozoghatnak – és ráadásul a Vezér bármikor léphet lóugrásban is, amit meg is szokott tenni. A király egyébként új, változó nevekkel álldogál és totyog a táblán: néha Nép, néha Az emberek, néha Magyarság, néha Kárpát-medence, s van, amikor Kereszténység. Sajnos bábuként használják fel. Mindenki odavan érte és védi, csak az ellenzéki oldal támadja galádul.

Ezért a legfontosabb újdonság az, hogy – a Nép, Az emberek, a Magyarság, a Kárpát-medence, és a Kereszténység állítólagos érdekében – ennek a sakkjátszmának a szabályait a ko(O)rm(b)ányal tetszőlegesen változtathatja. De az új szabályt csak a saját lépése előtt jelenti be – ami előtt persze, ahogy a fentiekből következik, előzetesen már nem látható lépéseket is megtett. De a szabály az szabály: ellenfelének, az ellenzéknek onnantól kezdve be kell azokat tartania.

És az ellenzék mit tehet, ha már 2018-ban leült a már akkor sajátosan átalakított sakkpartihoz. Játssza a választási meccset, melyben az ő királyának neve: Demokrácia. Vezére ténylegesen nincs, de ez nem is baj. Ideje lesz rájönnie, hogy alkalmazkodnia kellene ehhez az új típusú játszmához. Például hogy mindig az a tisztje működjön vezérként, amelyik éppen helyzetben van. Kevés eszközzel, de alkalmazkodva a szituációhoz, ami, mint látjuk, pillanatról pillanatra változik.

Remélve azt, hogy a sakkóra ’22-ben még az asztalon lesz és az ellenzék hozzáférhet a sakktáblához is. Úgyhogy nem árt, ha a meccs online is minél több helyen követhető, hogy minél többen (át)láthassák ennek a játszmának a természetét. És hogy ne alakuljon át erősporttá.