MASZK, BICSKA, PISZTOLY

Kulturális paradigmaváltás időszakában vagyunk. Igen, erről szól a maszkviselés kérdése.

A kultúrák időben és térben különböznek önmaguktól és egymástól. A mi magyar kultúránk is sokat változott: a kard viselése például a nemesember joga volt még a XIX. század végén is. Napjainkban, a XXI. században viszont már a 8 centiméternél hosszabb pengéjű kés vagy bicska magunknál tartását is rendelet tiltja járműveken, közterületen és nyilvános helyeken, mint például egy bolt.

Pedig ugye kinek mi köze hozzá, hogy van-e nálam ilyen bicska, hiszen ha van is, már miért szúrnék vagy akár karcolnék meg vele bárkit is a buszon, a vonaton vagy a boltban?

Földrajzilag, térben máshol, az Amerikai Egyesült Államok kultúrájában pedig, mint tudható, lőfegyvereket is lehet viselni több államban a fenti indoklással állampolgári jogon. Ott sokan azt mondják, hogy nem a fegyver öl, hanem az ember, aki használja. Ez bizonyára így van. Viszont közismert, hogy az USA-ban, ahol 100 lakosra átlagosan 120 lőfegyver jut, viselik is és bizony meg is ölik vele évente mintegy 15-18 ezer, azaz kisvárosnyi honfitársukat.

Ott a koronavírus járványnak ugyanakkor fél év alatt ennek hozzávetőlegesen tízszerese, 173 ezer halálos áldozata volt eddig. Úgy tűnik, ragaszkodnak XVIII.-XIX. századi kulturális paradigmájukhoz – mely szerint jogom van golyót adni és kapni, s jogomban áll vírust is adni és kapni.

Nálunk a lőfegyvereknek mára már inkább csak a vadász-kultúrában van hagyománya, s így az amerikai fegyver-mennyiségnek egy főre jutóan csak mintegy 5 százaléka engedélyes. Tartásuk-viselésük szabályozása is jóval szigorúbb, így évente 100 alatt van a lőfegyverek által okozott halál, beleértve a baleseteket is.

A tényleges emberölések elsődleges eszköze Magyarországon a kés vagy más szúrófegyver, melyeknek átlagosan szerencsére így is nem több, mint 50-70 áldozata van évente – ami, ha úgy tetszik, nem egy nagy szám – mégis igen határozottan,  a fentebb már jelzett rendeletben korlátozzák nyilvános helyen és tömegközlekedésben valamint az üzletekben való birtoklását. Pedig már miért ne járhatnánk akár bicskával-késsel a tömegközlekedésben meg a boltokban egy maroknyi esetleges eset kedvéért? Őrült és veszélyes ötletnek tűnik, ugye?

Nos, ezek után talán máshogy jön ki, hogy a késes-szúrt emberöléseknek ugyancsak bő tízszerese, azaz 608 halálos áldozata volt Magyarországon 2020-ban az idei koronavírus-járványnak a mai napig, alig öt hónapja alatt. Akkor melyik a veszélyesebb, a bicska-kés vagy a koronavírus? A 600-hoz képest „csak” kb. 50 halott? Akkor, ismétlem, már miért ne járhatnánk akár nyitott késsel-bicskával a tömegközlekedésben meg a boltokban is? Hiszen, ahogy az amerikaiak is mondják, nem a bicska öl, hanem az ember, aki hordozza.

A 8 cm-nél hosszabb pengéjű bicska és kés „közbiztonságra különösen veszélyes eszköz”. Egy köhögés vagy tüsszentés 1 méternél messzebbre hat, s nem tudjuk, ki vírushordozó s ki nem. A vírussal tehát ugyanúgy egymást sérthetjük meg – még ha akaratlanul is. De ettől még nem mentség, ha átadjuk, mert nem viseltünk maszkot.

Az az igazság, hogy maszk nélküli arcunkkal ugyanúgy tudunk ölni, mint késsel a kezünkben. És körülöttünk a buszon vagy a boltban a maszk nélküli utas vagy vevő tulajdonképpen késsel a kezében utazik-vásárol mellettünk, ha nem is tud róla.

Ha nincs a szájunkon-orrunkon maszk, akkor tudtunk nélkül lehet, hogy ugyanúgy a „közbiztonságra különösen veszélyes eszköz” birtokában vagyunk – ennek a felismerése és megértése a kulturális paradigmaváltás járványveszély idején. Maszk nélkül potenciális késelők vagyunk – ha akarjuk, ha nem.