MEGÁLLT AZ ÉSZ

Negyven évvel ezelőtt művészek, filozófusok és közgazdászok szenvedélyes vitába kezdtek azon a kérdésen, hogy áru-e a kultúra? A „nem”, az „igen” és az „is” álláspontok csépelték egymást élvezetes elmeharcban.

2021. első hónapjában tekintem teljes mértékben lezárultnak ezt a vitát Magyarországon. Nincs szükség elmeharcra, nincs értékvita. Az egész csak egy hivatalnoki kérdés.

A kultúra termékeit most már nem a kritikusok ítélik meg, hanem a fogyasztóvédelem.

Ezt tette Budapest Fővárosi Kormányhivatala ezzel a honlapján olvasható állásfoglalásával:
 

„A közérdekű bejelentésre indult vizsgálatban Budapest Főváros Kormányhivatala megállapította, hogy a könyv értékesítése mesekönyvként történik, amire a megnevezés és a borítón lévő grafikus ábrázolás is utal, de az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg. Így a fogyasztók tudtukon kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek.” (Kiem. str)

Megáll az ész. Gyanútlan fogyasztóként megismerek egy műalkotást, és olyan dolgokkal találkozom, amire addig nem is gondoltam volna. Mert a keksz az keksz. A bicikli az bicikli. Mindegyik azt nyújtja, amiért megvettem – ha nem, megyek miatta a fogyasztóvédelemhez.

Ezentúl, ha egy mű miatt rájövök valamire, amire még sohasem gondoltam, vagy netán katarzist okozott bennem, megyek a fogyasztóvédelemhez – mert nem ezért vettem meg, vagy nem ezért vettem rá jegyet, az biztos. Naná, még hogy valami plusz, engem aztán jól becsaptak!

És ugyanígy a fogyasztóvédelemhez fog fordulni az, aki megnézi mondjuk Az ember tragédiáját a Nemzeti Színházban, és azt tapasztalja, hogy ott bizony csak 3200 sort mondtak el a Madách által megírt 4400-ból. Amint hazaér, ír a fogyasztóvédelemnek, hogy megrövidítették.

De a fogyasztóvédelemhez fordulnak majd az orvos-szakmai szervezetek például a Szent István Társulat vagy mások által kiadott Szentírás miatt, mert abban a vallási nézetek mellett idejétmúlta, oda nem illő orvosi tanácsok is vannak, például ilyenek: „ Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hintse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett. A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik.” (Szám 19,1-21,35) Mi ez, ha nem a jóhiszemű vallásos fogyasztónak adott félrevezető információ a XXI. században?

Az írást és a számokat végülis könyvelésre találták ki, nem holmi mesékre, drámákra vagy regényekre, ahogy egy klasszikussá vált holland regény, a Max Havelaar fogalommá vált szereplője is megfogalmazta: „óvakodom attól, hogy regényeket írjak, vagy más hamis adatokat közöljek. Megmondhatom különben, hogy észrevettem már: azok, akik ilyesmibe ártják magukat, általában megjárják… Az olvasó átugorhatja a német érzelgősségtől bűzlő fejezeteket, hogy csak azokkal a részekkel foglalkozzék, amelyeket én írtam, aki rendes ember és kávéügynök vagyok.”

Tehát a könyv legyen könyv, a mese meg mese. Mire jó olyan szamárságokat leírni, hogy „Bóbita, Bóbita táncol,/Körben az angyalok ülnek,/Béka hadak fuvoláznak,/Sáska hadak hegedülnek. - Bóbita, Bóbita játszik,/Szárnyat igéz a malacra,/Ráül, ígér neki csókot,/
Röpteti és kikacagja.”

Még hogy röpül a szárnyas malac – megyek is a fogyasztóvédelemhez, hogy ilyen írásokat csak kellő figyelmeztetés mellett lehessen eladni a hozzám hasonló ártatlan olvasónak, pláne, ha ne adj Isten, egy gyermeknek is felolvasnám… Majd a Kormányhivatal egy végzésében jól elveszi a kedvét az ilyen művészkéknek az ilyesmitől.

Írtam ezt rosszkedvemben 2021. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján.