NAPLÓ - 1977. szeptember 17-18.

(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)

Édua érezte, hogy valahogy változni fognak a dolgok. Az egyetlen barátja nem mondja el, mire készül, s közben meg látta, hogy most fog elérkezni a régi napló utolsó bejegyzéséhez. Nem bírta ki, ébredés után azonnal a Géphez ült, és ráment a szokott linkre.

„London, Chrisnél            szeptember 17‑18 között

  éjfélkor                      szombat‑vasárnap

Rá kellett jönnöm, s most le kell írnom, hogy ebbe a füzetbe se merem leírni a gondo­lataimat, mert félek, hogy magyar ’hatósá­gok’ kezébe kerül és megakadályozhatja a ha­zaté­résemet egy év múlva.

Ezért vádolom saját hazámat, hogy megcsonkítja a gon­dolatszabadságot, a vélemény szabadságát, megcsonkítja az emberi teljességet. Az emberiség, az emberek, a népek és minden nemzet s minden ember veleszületett joga, hogy lelkiismerete szerint gondolkodjon – emberellenes minden olyan intézmény és állam, amely ezt megakadályozza.

Én ezentúl mindent leírok ebbe a füzetbe és a következőkbe is. Minden, amit ide írok, az emberek boldogulásáért, jobb életéért, napjaiknak szebbé, emberibbé alakításáért írom, érezve a felelőssé­gét az élet egyszeriségének, tehát annak, hogy bűnt követ el mindaz, aki nem engedi kibontakozni mások életét és gondolatait.

Lehet, hogy amit írok, erőszakkal elveszik majd tőlem.        

De, mert más hatalmam nincs, hát megátkozom azt, aki írásaimat ellenem használja fel.

Ezekre a lapokra az élet teljességét akarom írni, mert ezt keresem, ebben bolyongok.

Megnyitok tehát minden kaput, nem hallgatok el semmit sem.

S minden erőmmel és minden szavammal áldom azt, aki jóin­dulattal veszi kezébe és olvassa ezeket a sorokat, kívánom, hogy tanuljon belőle, találja olvasásra érdemesnek őket.”

(a napló itt megszakad)