VOLT EGYSZER EGY KÖZMŰVELŐDÉSI PÁLYÁZAT

Bő harminc évvel ezelőtt hagyott jóvá az Országgyűlés 250 millió forintot egy új típusú, nyílt közművelődési pályázatra. Ekkor vállaltam el az új közművelődési törvény előkészítésének feladatát az akkori kulturális tárca - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium – Közművelődési Főosztályán, ám friss erőként, s mivel a pályázat lebonyolításának munkáját a főosztály kapta meg, ízibe’ megkaptam a pályázati koordinátori feladatkört is.

A pályázat nyíltsága azt jelentette, hogy sem tartalmi, sem szervezeti megkötéseket nem kaptunk. A témaköröket a főosztály munkatársai együttesen alakították ki, s formailag is a teljes nyitottság mellett döntöttünk. Pályázhattak költségvetési intézmények, civil szervezetek, állampolgári közösségek és egyének is. 1991-ben ugyanis meglehetősen kiterjedt önszerveződés volt tapasztalható, mely már a nyolcvanas évek végén mutatkozott. Ugyanakkor a túlnyomórészt költségvetési intézményként működő művelődési házak – bárhogy is hívták őket helyileg – költségvetése a nehéz gazdasági helyzetben sok helyen nem volt elég a tényleges program-finanszírozásra. A lakosság vásárlóereje ugyancsak jelentősen gyengült, a második olajválság óta az ún. második gazdaságba kényszerítve sok-sok háztartást.

Az először 1991-ben lebonyolított pályázat kimutatta ezt a transzformációs folyamatot. A nyertes pályázók mintegy egyharmadának nem volt bankszámlája, nagyon sokan be szerettek volna jönni a Szalay utcába, hogy az elnyert támogatást készpénzben vihessék el. A másik oldal, a főosztály viszont még nem rendelkezett számítógéppel – ahogy az egész minisztérium írógépen dolgozott még. Ezzel együtt sikeresen végigment a pályáztatás, és a felkért szakértői csapat, valamint a kuratórium meglehetősen időrabló körülmények között elbírálta a több, mint 3000 pályázatot, és a gazdaságisok olyan határidővel utalták el a támogatásokat, hogy a következő országgyűlési költségvetési vita előtt már be lehessen számolni a lebonyolításról.

A sikert az jelezte, hogy az 1992-es költségvetésben jóformán minden tételt 5-10 %-kal csökkentettek, de a közművelődési pályázat keretét 5%-kal megnövelték.

Az előző év tapasztalatai alapján sikerült a lebonyolítási keretből számítógépesíteni a főosztályt – ám az 1992. tavaszán meghirdetett pályázatra immár több, mint 9000 pályázat érkezett. Viszont már az indítás előtt kidolgoztuk az immár előre kinyomtatott pályázati űrlapokat (internet még nem volt) és kidolgoztuk a felkért bírálók új rendszerét, limitálva az egy bíráló által véleményezhető pályázatok számát, s garantálva a két, egymás bírálatát nem látó véleményezési szisztémát.
A főosztály mellett működő Tanácsadó Testületnek az év végén be kellett számolnunk a pályázatról. A testület elnöke Makovecz Imre volt, aki a beszámoló után azt kérdezte: „Jó, jó, de mi volt ebben a kultúrpolitika?” Az én tisztem volt válaszolni, ami annyi volt: „Évtizedekig meglehetősen erős kultúrpolitika volt, most az volt a pályázati kultúrpolitika, hogy nem volt benne kultúrpolitika.”

Az 1992-es közművelődési pályázat összefoglaló közleménye itt olvasható. E közleményt nyomtatva megkapta minden pályázó, majd megjelent a Művelődési Közlönyben is. A 250-252,5 millió forint mai értéke kb. 15-20 szorosa az akkorinak, azaz mai reálértékben mintegy 3,7-5 milliárd forint lenne. Az elnyert pályázati összegeket is így érdemes értelmezni.

A mai generáció pedig talán láthatja azt is, milyen sokszínű volt a közművelődési tevékenységek világa az 1990-es évek elején Magyarországon.