Jelenlegi hely
NAPLÓ - 1977. augusztus 1.
(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)
MÁSODIK FEJEZET – Cadenza
Hősünk négy képet látott maga előtt. Fiatal korában választotta ki őket egy külföldi múzeum boltjában. Ott, abban a pillanatban belé égtek ezek a jelenetek. És megvalósította mindegyiket.
Egyes zeneművek vége felé a szerző felfüggeszti a komponálást, és időt hagy a szólistának. A darab motívumai már ismertek, de aktuális előadója mégis szabadon szárnyalva illesztheti be saját részét a Műbe, mielőtt a Nagy Finálé bekövetkezne. Ezt cadenza-nak hívják.
A cadenzá-t ki-ki megkapja saját életére.
Minden, ami ezután következik, hősünk kitalációja, mondhatni kreációja – akár egykor élt, akár élő személyekkel vagy eseményekkel való bármi hasonlóság a puszta véletlen műve.
NAPLÓ
"A Csatornán augusztus 1.
5 órakor Fr.idő
délután szerint
4 órakor Angol idő
Életemben először vagyok az óceán torkolatánál.
Gyönyörű a tenger. Lélegzik, tükrözi az eget és szikrázik, mint egy hatalmas test. Talán azért zavar a sok tébláboló utas ezen a hajón, mert meg vagyok illetődve. Teljes testtel, teljes bensővel a tenger felé kell fordulnom. Bárcsak József Attila ezt láthatta volna – olyan gyönyörű része ez a Világmindenségnek.
Szélcsend van, fátylon át és néha bárányfelhőkön át halványan süt a nap. Mögöttem a gépház, Illyés Gyula múltjával morog mögöttem.
Nándi, mennyire szerettél volna tengerre jönni, pedig nem is tudhattad, milyen – dehát mindennel így vagy. Én akkor nem is gondoltam ilyenre. Neked való élet ez, meg kellene próbálnod. Itt egyhelyben jár az élet, nem kell semmit elintézni, nem kell hülye emberekkel találkozni, és bőven lehet elmélkedni, alkotni. Megértem Nemo kapitányt is, igazán őt akkor is értettem, de most látom, milyen teljességet kaphat valaki az óceántól.
Most talán különösnek tartják a többiek, hogy én itt naplót írok, pedig persze hogy eszembe jutott már Pigafetta, Magellán hajónaplósa, és ugye milyen jó, hogy ő megírta azt a naplót. Nem baj, ha nem lesz ez az öröklété ‑ elég, ha 50‑60 évig meglesz, és én is, hogy elolvashassam.
Nagyon jó stoppal jöttem Calais‑ig. Három kocsival, mindhárom Renault R4‑es volt – az elsőt lány vezette, a másodikban és a harmadikban egy‑egy fiatal pár volt.
Még el sem értem az országutat, mikor az első felvett, a második 10 perc, a harmadik 15 perc után állt meg. 1/2 12‑től 3/4 4‑ig Calais‑ba értem. A táj olyan volt, mint a Dunántúl, csak nagyobb kukorica és búzatáblákkal.
Talán még folytatom, dehát még figyelnem kell a tengert.+